Dorka története

„Dorka (8 éves), lábra állása óta szinte csak lábujjhegyen tudott járni, nem tudott leguggolni, lépcsőn lemenni, mozgása teljesen labilis volt és nagyon sokat esett-kelt. Lába kezdett eldeformálódni, lábujjai karomszerűen befordultak és már fájdalmai is voltak, ami megakadályozta abban, hogy társaival együtt tudjon szaladgálni.

Szerencsére hét és fél évesen végre sikerült eljutni a megfelelő szakemberhez, aki diagnosztizálta az Achilles-ín rövidülést, bár temérdek gyógypedagógus,szakértői bizottság és gyógytornász látta őt ezalatt az idő alatt, de mindenki mást mondott, így teljesen kétségbeesettek voltunk.

Iskolakezdés előtti júniusban mindkét lábán Achilles-tenotomiát végeztek. A műtét utáni felépülés borzasztó nehéz időszak volt,amit senkinek nem kívánok, de végre reménykedhettünk, hogy jobb lesz Dorkának.

A műtét jól sikerült, de ezzel nem oldódott meg a probléma, mert a rossz beidegződéseket, a hibás test-, és lábtartást meg kellett változtatni, a több, mint hét év alatt berögzült gátlásokat fel kellet oldani. Dorkának újból meg kellett tanulni járni, de már úgy, hogy kihasználja az “új, működőképes” lába nyújtotta lehetőségeket. Ebben nyújtott segítséget “Évi néni gyógytornája”.

Ahogy lekerült a gipsz, egyből nekifogtunk a tudatos tornának. A fájdalmas területek – műtéti heg, és környéke – finom kezelése Pfaffenrot Manuális Technikával, a lábujjak, a talp, a vádli, a comb finom stimulálása, hogy újból munkához lássanak az eltompult izmok, és a letapadások felszabaduljanak.

Majd amikor már nem fájt, akkor az izmok nyújtása és erősítősítése következett.
A heti két alkalommal tartott, alapos, mindenre kiterjedő átmozgatást ki kellett egészíteni a mindennapos házi feladatokkal. Közben természetesen Dorka újra tanulta, hogyan kell szépen, gördülő talpon járni, és most már biztonsággal megy le-föl a lépcsőn is.
Sokat kellett labdáznunk, hogy oldódjanak a kislányban az évek alatt kialakult fékek és félelmek az eleséstől, eldőléstől, amik visszatartották a hirtelen mozdulatok végrehajtásától (pl. lehajlás, elfordulás, leguggolás, futás a labda után, labdadobálás, focizás stb.).

Az egészséges ember számára teljesen természetes, nyilvánvaló mozdulatokat most tudja csak elvégezni. Évi néni ebben is sokat segített, mert fokozatosan rávezette a gyereket, hogy hogyan tudja irányítani eleinte tudatosan, – majd később amikor már az addig nem használt izmok megerősödtek – önkéntelenül a mozgását. Most már önfeledten tud szökdécselni is.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy Dorka már részt tud venni az iskolai testnevelésben, sőt már választott magának sportágat, amiben nagyon jól tud teljesíteni.” Dorka szülei , nagyszülei